„Ha bennem maradtok, és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjetek, és megkapjátok!” (Jn 15,7)
Az Új Ember folyóirat 2018. július 15-i és 22-i számában jelent meg Uzsalyné Pécsi Rita cikke, Kapcsolatokban élünk vagy „online vagyunk”? címmel.
Az Új Ember folyóirat 2018. július 15-i és 22-i számában jelent meg Uzsalyné Pécsi Rita cikke, Kapcsolatokban élünk vagy „online vagyunk”? címmel.
A két részes cikk a számítógépes, online világ veszélyeire hívja fel a figyelmet. Az életkornak nem megfelelő használatban rejlő veszélyeket mutatja be a szerző. Először a megfelelő mértékben, és az életkornak megfelelő használat előnyeit és eredményeit gyűjti össze, hiszen a megfelelő használatnak köszönhetően javulhat a mintafelismerés, az elemzőkészség.
„A legnagyobb veszélyt ugyanis éppen a fejletlen idegrendszer és a képernyő találkozása jelenti.” A szerző idéz egy 2000-ben az Egyesült Államokban készült dokumentumot, amely a gyermekkorban használt számítógépek veszélyeire hívja fel a figyelmet, és idéz a lehetséges megoldások közül is. Kiemeli az odafigyelő szülők, a kötődés, a kreatív játék, a természetben, a való világhoz kapcsolódó tevékenységek fontosságát. Ekkor jutott eszembe az, amit később a szerző is említ, hogy a Szilícium-völgy kutatói gyermekeiket úgy nevelik, hogy 14 éves korukig nem adnak a kezükbe számítógépet, okoseszközöket. A szerző javaslata, hogy hároméves korig egyáltalán ne találkozzon a kisgyermek eszközzel, óvodáskorban legfeljebb napi fél óra ellenőrzött időt töltsön képernyő mellett, kisiskolásként napi egy óra ellenőrzött időt. A túlzott használat függőséget okozhat, mert az eszközhasználat három alapszükség – jutalom, társ és újdonság – hamis látszatát kelti. Miközben ez csak illúzió, és a virtuális kapcsolódás, a túlzott géphasználat indulatkezelési zavarokat okozhat. Egy figyelemreméltó adat, hogy míg a valóságban általában harminc százalékban jelenik meg kommunikációnkban az én, addig a virtuális világban nyolcvan-kilencven százalékban is jelen van. És gondoljunk bele, egy virtuális világban megszokott énközpontúság hiánya ugyanúgy frusztrációt okozhat.
Védelmet a túlzott használat, és a túlzott használatból eredő függőség ellen a személyes kapcsolatok, az élmények, a való világban átélt örömök és kudarcok, a gyermek számára fontos személyekkel töltött minőségi idő – egymásra figyelés – adhat.